A vitaminok ismerete viszonylag újkeletű. Lényegében mindet a huszadik században fedezték fel. Korábban már felismerték, hogy ha állatokat kísérletképpen kizárólag szénhidrátokat, zsírt és fehérjét tartalmazó ételekkel táplálnak, az állatok növekedése megáll, megbetegszenek, végül elpusztulnak.

Néhány tudós álma, a kémiailag tiszta, szintetikus ételek létrehozásának lehetősége, semmivé lett. Az állatoknak és az embernek másra is szüksége van, nem csak szénhidrátra, zsírra és fehérjére. Tehát lennie kell az ételekben bizonyos anyagoknak – természetes állapotban –, melyek nélkülözhetetlenek az élethez. 1912-ben a lengyel biokémikus, Kazimir Funk ezeket az anyagokat „az élet aminjainak” vagyis vitaminoknak nevezte el.

A következő évtizedekben a tudósok ezeknek az – élethez nélkülözhetetlen – anyagoknak a szenvedélyes keresésébe fogtak. A felfedezett vitaminokat az ábécé egy-egy betűjével azonosították. Napjainkban is találnak új anyagokat, különösen növényekben, melyek a szervezetben fontos feladatokat töltenek be. Ez a helyzet a folsavval, ami a zöldségekben és a dófélékben található, és a növényi olajok többszörösen telítetlen, F-vitaminnak nevezett zsírsavaival is.

A vitaminok eredete

A vitaminokat elsősorban a növények állítják elő: a magasabb rendű növények, a gombák és a baktériumok. Néhány esetben az állatok is képesek előállítani és raktározni ezeket, mint ahogy például az A- és D-vitamin esetében, amelyeket a növények provitaminként állítanak elő, és a halak és az emlősök májában vitaminként raktározódnak. Mégis a vitaminok fő forrásai a növényi ételek. A hús például C-vitaminban nagyon szegény.

Főleg gyümölcsből, gabonából és zöldségből álló étrend a húsból állóval szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy biztosít minden, az emberi szervezet számára szükséges vitamint. Van azonban három vitamin, az A-, D- és a B12-, amelyeknek különleges jelentősége van a vegetáriánus étrendben. Ezekről mindig azt állították, hogy kizárólag az állati eredetű ételek tartalmazzák.

Mivel a legtöbb étterem újramelegíti vagy infravörös lámpa alatt tartja melegen az ételeket, ha valaki gyakran étkezik házon kívül, A-, B1-, illetve C-vitamin-hiány veszélyének teszi ki magát. (A 13 és 40 év közötti korú nők számára ez a kényelmes étkezés felbecsülhetetlen mennyiségű kalciumba és vasba kerül.)

A legtöbb élelmiszert elkészítik, mielőtt megesszük, és így tápértéke lecsökken. Vegyük például a kenyeret és a gabonaféléket. Ma gyakorlatilag mindaz, amit ezek közül az üzletekben találunk, kizárólag szénhidrátot tartalmaz. „De ezek dúsított termékek!” – mondja Ön. Ott a címkéjén a felirat: „Dúsított”.

Dúsított? A fehér liszt szabványdúsítása abból áll, hogy belőle eltávolított 22 természetes tápanyagot háromfajta B-vitaminnal, D-vitaminnal, kalcium- és vassókkal helyettesítik. Nos, az élet fenntartásához ez valóban eléggé gyenge pótlásnak látszik.

A címben feltett kérdésre tehát érthető, hogy miért igenlő a válasz.